Reggel a hotelben kisebb gyermekem úgy kiütötte magát, hogy fel sem bírtuk ébreszteni, a nagy bezzeg már hajnalok hajnalán kukorékolt. De a kicsi miatt csak 8 után sikerült lemennünk reggelizni. Jó kis svédasztalos reggeli. Rutinos utazó tudja, hogy ilyenkor kell annyit enni (azt nem mondom, hogy egészséges is), hogy akár estig is kibírjuk, mert ki tudja mit hoz a nap. De a gyerekek még jól működnek, hiába mondom, hogy most egyél mert most van finom étel, a szokásos gabonapehely/mini ez az kivételével nem esznek semmit. 

Minimális 25 perces késéssel sikerült elindulni, és mivel ilyen jól sikerült, úgy döntöttünk, hogy egy kis városnéző kitérő is belefér az útba. Irány Berlin. 

Igen ám, de nem sokkal Berlin előtt az autópályán egyszercsak megállnak az autók és kész. Dugó. Láttam én már ilyet, mindjárt indulunk és ha araszolva is de haladunk. Gondoltam. És tévedtem. A következő 40 percben egy centit sem haladtunk előre. Jó, volt némi "izgi" elment mellettünk 2 rendőrautó is. Akinek gyereke van kb el tudja képzelni mit éltünk át ebben a 40 percben. Mikor az ember a 200-adik "mikor indulunk már?"-ra is csak annyit tud mondani, hogy nem tudom.. Úgy döntöttem kiszállunk és az erdő szélén sétálok egyet a srácokkal. Kocsiban pulcsi fel, cipő fel, kabát fel, jó nem érlek el kint rádadom a kabátod, kiszáll, (körülnéz, mások is az úton) 1 gyerek ki, (körülnéz ide oda) megáll, 2 gyerek ki, kabát ráad, (körülnéz) - ez amúgy egy izzasztó 5 perces torna volt, mire a következő körülnézésemre látom, hogy ott elől messze, mintha mozgás lenne, indul a sor! Beszállás (jót mozogtunk, legalább felálltunk 30 másodpercre)! És akkor a kocsiban a levetkőzés, következő 3 perces mutatvány. Relatív hamar elhaladtunk a baleset mellett kb 1-2 km-rel előttünk 3 kamion ment egymásba. De hát így már nincs időnk bemenni Berlinbe, irány Kiel. Az autópálya amúgy átmegy Berlinen, a sebességkorlátozás 70-80 km/h és végig zajszűrő, tehát semmit nem láttunk. Aztán már lehetett repeszteni, illetve mellettünk elhaladt pár autó legalább 200-al, mi csak 130-al mentünk. Jóóó sokáig. Itt egyben lenyomtunk 4 órányi utat. Sokan kérdezik, hogy a gyerekeink hogy bírják. Ők edzettek. Elég sokat autózunk születésük óta. Régimódiak vagyunk és nem adunk telefont vagy tabletet a kezükbe, nézzék csak a tájat, kérdezzenek, ha érdekeset látnak. És közben zenét hallgatunk, énekelünk. Miután kifolyt az agyunk a fülünkön a sok gyerekzenétől, és már nem bírjuk tovább, akkor hallgatunk kis metált, ha a nagy hangerőre nem tudnak elaludni, akkor végső elkeseredésünkben teszünk be hangoskönyvet, vagy férjemmel beszélgetünk a szélturbina működési elvéről, na akkor, tuti bealszanak és van némi csend is az úton.

Szóval lenyomtuk egyben az ötszázakárhány km-t egy 2 perces pisimegállóval. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre. Mondjuk szerencsénkre ebből a kicsi 2 a nagy pedig 1 órát aludt, és szerencsére most nem felváltva aludtak, mint tegnap.

Megérkeztünk Kielbe. Megtaláltuk a kikötőt és a hajót sem volt nehéz megtalálni, mert hatalmas. Ez egy házméretű hajó, illetve komp. Mivel korán érkeztünk, nem volt hosszú sor, a kapunál elkérték az útlevelet/személyit meg a kinyomtatott kifizetett jegyet (amit neten intéztünk még otthon). Hamar fel tudtunk hajtani a kompra, sárgamellényes emberek egyértelműen mutogatták mit kell csinálni. Meg van a kamionok helye, a személyautók helye, szépen libasorba beálltunk, azt a táskát kivesz, amire szükség van és minden információ hiányában elindultunk felfelé egy lifttel. Amúgy színek jelölik mindenhol hogy hol járunk, és színes csíkok mutatják h merre kell menni. A mi szobánk a barna színű folyosón volt (ez rajta van a jegyen), így azért elég könnyen megtaláltunk mindent. A mágneskártya használata okozott némi fejtörést, a hol működik, hol nem része miatt kicsit nehezen jutottunk be a szobánkba. A szoba szép, elegáns, első benyomásra megnyerő, a gyerekek oda voltak az emeleteságyért. A wc tisztaságával akadt némi gondom, de gyorsan lefertőtlenítettem. A free wifi viszont, ami még gyors is, elég hamar kiengesztelt. 

A 7. emeleten van a közösségi tér. Étterem, kávézó, gyerekszoba (sajnos játszóháznak harangoztuk be, így kicsit csalódásként érte őket, hogy egy hajó és egy világítótorony van egy pici elkülönített sarokban. De a semminél mindenképp jobb, és végül jót játszottak), kaszinó jellegű félkaru rablók, játékgépek, még egy ajándékbolt is van. 

A játszószoba melletti étteremben svédasztalos vacsora van 349 Kr/fő ért 1,5 órán keresztül ehet az ember, 4-14 éves korig ez 175 Kr. Mi ezt sokaltuk, így átmentünk az étlapos menüs részre, öhöm.. A pincérnő megmentette a gyerekek mai főtétel adagját egy az étlapon nem szereplő, az Ikeából jól ismert svéd húsgolyóval, így végül ők is ettek rendesen. Végül majdnem ugyanannyit fizettünk, mintha befizettünk volna a svédasztalosra, de csak egyféle ételt kóstoltunk (ami amúgy finom volt).