3. Nap: 

Ha esetleg valaki attól fél, hogy elaludna a hajón és emiatt nem száll le időben, ne aggódjon, ez nem fordulhat elő. 7.30-kor ugyanis megszólal a szobában a hangszóróból egy kedves férfi hang, aki elmondja először svédül, majd angolul, hogy "jó reggelt" és elmondja, hogy mikor kötünk ki, meddig van reggeli, mikor kell elhagyni a hajót, meddig vehetsz áfa mentesen alkoholt a shopból, stb. Majd ezt 15-30 percenként megismétlik, garantáltan el ne aludjon az ember. 

Én ugyan már ébren voltam, de csóri gyerekek elég rosszul viselték ezt az ébresztőt. Kihúztam a függönyt és legalább 30-40 perc azzal telt el, hogy végre láthatják a tengert. Csináltunk pár borzalmas minőségű fotót is, de legalább van fotó arról h itt voltak. Nekünk a reggeli ugyan benne volt az árban, de akinek nem ő is befizethetett reggelire, ezt nem is figyeltem hogy mennyi lenne, de biztos rosszabbul járunk, ha külön külön fizetünk be mindenkit. Igazi terülj terülj asztalkám volt. Palacsinta, húsgolyó, ilyen kenyér, olyan kifli, sokféle sajt, sok sok zöldség, felvágottak, még gluténmentes kenyerek is, saláták, gyümölcsök, sütik. Igazán kár h nem bírtam mindent megkóstólni. :) Mi ugyan nem ablak mellé ültünk, de messziről is lehetett látni a verőfényes napsütésben, ahogy egyik oldalt teherhajók, másik oldalt jeges sziklák haladnak el mellettünk. (tudom tudom a nem a "jéghegyek" haladtak) 

Lényeg a lényeg, hamarabb kellett volna menni reggelizni.

Aztán egyszercsak megállt a hajó és azt vettük észre, hogy már alig van ember körülöttünk. Felindultunk a csomagokért, de a liftre rengeteget kellett várni, mert ügye mindenki lefelé közlekedett. Azért csak feljutottunk, a mágneskártyánk megint nem nyitotta a folyosó ajtót, de szerencsére pár perc szenvedés után valakik pont jöttek ki, így bejutottunk. Szobából csomagokat felmarkol, kabátot felvesz. Kifelé menet fiam kitalálta, hogy menjünk ki a teraszra, megérte, ez a 3 perc már úgy sem számít.

Az utolsó liftezésnél a gyerekeim jól összevesztek, hogy ki nyomja meg a gombot, így egy kicsit több szinten is megálltunk, mint kéne, jó hogy még csak 2 gyerekünk van, lehet az összes szinten megálltunk volna, ha 3 lenne.

Na végül leértünk. Mi legalul a 3-as szinten álltunk, és már hajtottak ki az autók, sőt már körülöttünk minden autó kihajtott, csak a messzebbről érkező autók kerülgették a mienket. Majd megkérdezem anyósomat, hogy csuklott-e ezidőtájt.

Narancssárga mellényes emberkék irányították a forgalmat, és mikor látták h megjöttünk, akkor kaptunk 30 másodpercet a beszállásra, és addig leállították a kifelé haladókat. Kicsit cikin éreztem magam, bár nyugtat, hogy valószínűleg soha semelyikkel nem találkozom többet az életben. Miután kihajtottunk, 2 sor kamion és 2 sor személyautó várta, hogy kimehessen a kikötő területéről. Az iratainkat itt is elkérték. Elég feltűnően ellenőrizte a határőr hölgy, hogy tényleg azok vagyunk-e, akik a személyin szerepelnek. Vicces volt.

Aztán szembesültünk azzal, hogy 9.40 van, megérkeztünk Göteborgba és a szállásunkat 15 órától foglalhatjuk el.