Amint kisütött kicsit a nap, megjött a kedvünk egy kis kiránduláshoz, ismerős ajánlása alapján Göteborgtól mindössze 43 km-re találtunk rá, erre a kis kastélyra a tengerparton. 

Kifejezetten kellemes kis sétálóhely, közvetlen a tengerparton egy "játszóhajóval", ahonnan mire sikerült elhoznunk a gyerekeket, addigra jól el is fáradtak, így mi csak kívülről néztük meg a kastélyt. De ha valaki kicsit előrelátó, akkor először bemegy, és csak utána megy le a tengerpartra a gyerekkel. ;) Az idő amúgy még a télikabátot követelte meg, becsapós ám itt ez a ragyogó napsütés.

Az egyik hétköznap délután, míg férjem dolgozott, keresgéltem a neten, hogy hova is menjünk délután és rátaláltam egy állatsimogatóra (Barnens Zoo). Gondoltam ez jó móka lesz, hát "felpattantunk" a villamosra és írtam férjemnek, hogy majd munka után ott találkozzunk. / A neten annyi leírást találtam róla, hogy a Slottsskogen parkban van, az év világosabb időszakában minden nap nyitva. /

Megmondom őszintén, szerintem csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy még GPS - el sem vagyok képes megtalálni valamit, és miután leszálltunk a villamosról 3x is rossz irányba indultunk el. Miután átmentünk egy felüljárón és vissza, és megkerültük a parkban lévő tavat, a tó túloldalán találtam egy hatalmas táblát rajta a park térképével. Oh jeee! Szóval ha valaki ellátogat eme gyönyörű parkba akkor a tó mellett egyenesen be az erdőbe! Arra lesz az állatsimogató, amit én még papírtérképpel sem találtam meg. (igen, szőke...)

No de találtam helyette vadasparkot! Tudtam amúgy, hogy a vadaspark is valahol itt van, de nem tudtam róla semmit, azt sem hogy mennyibe kerül a belépő, ezért azt gondoltam a vadasparkot majd egy másik alkalommal egy komolyabb túrán beiktatjuk. De bénaságom miatt másképp alakult.  

Szóval elindultunk fel a hegynek/dombnak be az erdőbe és egyszercsak elénk került egy nagy medence, amiben úszott 3 fóka. Mi a fene? Még csak egy kapun se jöttünk át, nem volt semmi bódé, ahol jegyet kellett volna venni, még csak egy itt dolgozó sem volt sehol, csak egy tábla, hogy kamerával megfigyelt terület. Na mentünk tovább felfelé, majd hirtelen ötlettől felbuzdulva úgy döntöttem menjünk fel azon a sok sok lépcsőn a sziklák közé, nézzük meg mi van ott. A tetején magas kerítés mentén ment tovább az út, és hopp: egy jávorszarvas! Ekkor már tudtam, hogy az állatsimogató helyett az INGYENES vadasparkba tévedtünk. Amúgy elképzelni sem tudtam, hogy ilyen hatalmas ez a jávorszarvas. De komolyan. A marmagassága magasabb, mint én vagyok. Sokkal nagyobb, mint egy ló!

No ha már ott voltunk, körbejártuk. Nem egy hatalmas terület, de a gyerekeknek mégis nagy élmény. Szóval van fóka, jávorszarvas, rénszarvas, póniló, páva, kacsa, és különböző háziállatok. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy egy csomó ember ide jár kutyátsétáltatni, vagy csak munka után sétálgatni, kiülnek romantikázni egy padra, ahova épp oda süt a nap, nézik a kacsákat, vagy épp a hegy tetejéről a kilátást az erdőre. (békésék, csendesek, nyugodtak)

Az én gyerekeim természetesen jobban élvezték a sziklára mászkálást vagy bottal képzeletben kacsára lövöldözést, mint a friss levegőt vagy az állatok közelségét.

Aztán mikor felhívtam férjem, hogy állatsimogató helyett a vadasparkban vagyunk, akkor arra is rájöttem, hogy csak én vagyok ilyen béna. Mert ő már az állatsimogatónál járt, és utána pikk pakk megtalált minket a vadasparkban is. (Természetesen egy rövidebb, könnyebb úton, nem ezer lépcsőn felfelé.)

Amúgy az állatsimogató zárva volt. Ezek szereint, az április még nem tartozik az év napos időszakába. :)

Mivel mi télen jöttünk, elég sokáig megfelelt a házunk melletti kis játszótér, ahol van 6 db hinta, egy mászóka és egy domb, ahol szánkózni tudtak a gyerekek. Otthon évente max 2-3 napot tudtak eddig szánkózni, ezért elég sokáig jó program volt a szánkózás. De elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy nagy fiam unalmasnak érezze azt a kis játszóteret. Persze ha szereztünk volna neki korban illő játszópajtást, lehet tovább bírtuk volna. 

Lényeg a lényeg játszótér keresésbe kezdtem. 

Elsőként google fordítóba megnéztem hogy mondják svédül a játszóteret, majd a google térképen a saját helyünk megjelölésével beírtam, hogy LEKPLATS, így rögtön piros pontokkal megjelölte a körülöttünk lévő játszótereket. Itt azért nem olyan sűrűn vannak, mint Budapesten, így viszonylag hamar rátaláltam a célpontunkra, úgy hogy képkeresőbe egyenként beírtam a játszóterek neveit. A távolság és a képek alapján a "Plikta" nevű hely nyert.

Jó választás volt. Mindössze 4 villamosmegállóra és összesen 1,5 Km sétára van tőlünk. A 2,5 évesem is derekasan helyt állt, pedig a sétában volt lépcső is bőven. A villamosról leszállva megláttam egy apukát 2 nyakig sáros gyerekkel egy babakocsiban, rögtön tudtam, hogy jó helyen járok. (3 évesek már tuti elmúltak, ilyenkor mindig elcsodálkozok pár dolgon. Egy: hogy az én gyerekeim milyen ügyesen közlekednek babakocsi nélkül, persze néha írtó nehéz a kicsivel, kettő: hogy a svédek mennyire lazák a gyerekekkel - én még itt nem láttam kiabáló anyukát/apukát, hogy "kisfiam ne ugrálj a térdig érő pocsolyában" vagy "ne fetrengj a sárban" vagy "ne mássz fel oda, jaaj leesel")

A játszótéren minden korosztály 100% hogy megtalálja a magának való játékot. Fiamnak a hatalmas fa bálna tetszett a legjobban, aminek a szájába be lehetett mászni, fogait erős kötelek szimbolizálták, belül pedig fel lehetett mászni a tetejére és egy csúszdán le lehetett csúszni. De kipottyanhatott a gyerek a fenekéből is, vagy éppen müköveken felkapaszkodhat kívül is a bálnára.

A kicsit bátrabbak felmászhatnak az erdős domboldalra, ahonnan hatalmas zárt fémcsúszdán csúszhatnak le, vagy különböző szintű köteles, fás mászókákon kommandózhatnak.

A kisebbeknek a többféle hinta, hintaló, fa vonat, vagy rugózó fém autó, különböző forgók állnak rendelkezésre. A homokos részen van mindenféle öntögető ahol akár vizet is lehet öntögetni. Csapot nem láttam, de nem is kerestem, mivel büfé is van, ami most zárva volt, gondolom nyáron víz is van a játszón. Egyik irányba kosárpálya, másik irányba foci pálya, tizenéveseknek való mászópark és a talajba beépített tranbulin várja az ide érkezőket. 

Még a felnőtteknek is van kirakva pár utcai kondigép, ha nagyon unatkoznánk, míg a gyerek tuti el van 1-2 órát.

A játszótér mellett elég sok autó elfér a parkolóban ahol hétfőtől vasárnapig reggel 8-22 óráig 30 Kr / óráért parkolhatunk. 

Ha már "játszóterek" lett a cím, leírom, hogy az Universeum előtt is van egy csuda klassz kis hajó, amire a nagyobbak fel tudnak több irányból is mászni, ráadásul a környezete is nagyon szépen meg van csinálva, mert egy kis vízesés zubog le a sziklából és víz csobog a hajó mellett. Legalábbis jobb időben, most még a vízesés is be volt fagyva, de így is szép látványt nyújt. A kisebbek itt viszont nem nagyon tudnak mivel játszani.

Nem sok angolnyelvű oldalt találtam, ahol összefoglalnák Göteborg látványosságait, így "vaktában" próbálkozunk. Kérdezősködtünk és az Universiumot ajánlották elsőként, így ma ezt néztük meg.

https://www.universeum.se/en/

A honlapukon én nem találtam árinformációt, így leírom felnőt jegy 190 kr, 3-16 éves korig 135 kr, 3 év alatt ingyenes volt (2018.03.16). Ruhás szekrény 10 kr.

Sajnos nem sikerült bejárnunk az egészet, mert a kicsi elég hamar elfáradt. A rutinosabb szülők hoztak otthonról kis dobozban ebédet, leültek és megebédeltek, de van olyan rész is, ahol vehettünk is volna enni, de mi ezt most kihagytuk.

Az esőerdő rész nagyon tetszett, fiam igazi kis felfedező volt, lányom viszont többször megijedt a hangoktól, a fejünkre csöpögő víztől, és a meglepően közel merészkedő állatoktól. Nem sokféle állat van, de azok egyértelműen nem félnek az emberektől. (A budapesti tropikáriumhoz viszonyítva nagyobb az esőerdős mászkálós rész, de kevesebb állattal és kissebb akváriumos résszel)

Vannak még különböző tudományos termek, az űrhajózást néztük meg, nem sok dolog van, de azt úgy csinálták meg, hogy érdekes legyen. Van egy mozgásos, interaktív terem csupa olyan dologgal, amit kipróbálhatnak a gyerekek. 

Ez egy nagyon kellemes időtölöltés gyerekkel.

3. Nap: 

Ha esetleg valaki attól fél, hogy elaludna a hajón és emiatt nem száll le időben, ne aggódjon, ez nem fordulhat elő. 7.30-kor ugyanis megszólal a szobában a hangszóróból egy kedves férfi hang, aki elmondja először svédül, majd angolul, hogy "jó reggelt" és elmondja, hogy mikor kötünk ki, meddig van reggeli, mikor kell elhagyni a hajót, meddig vehetsz áfa mentesen alkoholt a shopból, stb. Majd ezt 15-30 percenként megismétlik, garantáltan el ne aludjon az ember. 

Én ugyan már ébren voltam, de csóri gyerekek elég rosszul viselték ezt az ébresztőt. Kihúztam a függönyt és legalább 30-40 perc azzal telt el, hogy végre láthatják a tengert. Csináltunk pár borzalmas minőségű fotót is, de legalább van fotó arról h itt voltak. Nekünk a reggeli ugyan benne volt az árban, de akinek nem ő is befizethetett reggelire, ezt nem is figyeltem hogy mennyi lenne, de biztos rosszabbul járunk, ha külön külön fizetünk be mindenkit. Igazi terülj terülj asztalkám volt. Palacsinta, húsgolyó, ilyen kenyér, olyan kifli, sokféle sajt, sok sok zöldség, felvágottak, még gluténmentes kenyerek is, saláták, gyümölcsök, sütik. Igazán kár h nem bírtam mindent megkóstólni. :) Mi ugyan nem ablak mellé ültünk, de messziről is lehetett látni a verőfényes napsütésben, ahogy egyik oldalt teherhajók, másik oldalt jeges sziklák haladnak el mellettünk. (tudom tudom a nem a "jéghegyek" haladtak) 

Lényeg a lényeg, hamarabb kellett volna menni reggelizni.

Aztán egyszercsak megállt a hajó és azt vettük észre, hogy már alig van ember körülöttünk. Felindultunk a csomagokért, de a liftre rengeteget kellett várni, mert ügye mindenki lefelé közlekedett. Azért csak feljutottunk, a mágneskártyánk megint nem nyitotta a folyosó ajtót, de szerencsére pár perc szenvedés után valakik pont jöttek ki, így bejutottunk. Szobából csomagokat felmarkol, kabátot felvesz. Kifelé menet fiam kitalálta, hogy menjünk ki a teraszra, megérte, ez a 3 perc már úgy sem számít.

Az utolsó liftezésnél a gyerekeim jól összevesztek, hogy ki nyomja meg a gombot, így egy kicsit több szinten is megálltunk, mint kéne, jó hogy még csak 2 gyerekünk van, lehet az összes szinten megálltunk volna, ha 3 lenne.

Na végül leértünk. Mi legalul a 3-as szinten álltunk, és már hajtottak ki az autók, sőt már körülöttünk minden autó kihajtott, csak a messzebbről érkező autók kerülgették a mienket. Majd megkérdezem anyósomat, hogy csuklott-e ezidőtájt.

Narancssárga mellényes emberkék irányították a forgalmat, és mikor látták h megjöttünk, akkor kaptunk 30 másodpercet a beszállásra, és addig leállították a kifelé haladókat. Kicsit cikin éreztem magam, bár nyugtat, hogy valószínűleg soha semelyikkel nem találkozom többet az életben. Miután kihajtottunk, 2 sor kamion és 2 sor személyautó várta, hogy kimehessen a kikötő területéről. Az iratainkat itt is elkérték. Elég feltűnően ellenőrizte a határőr hölgy, hogy tényleg azok vagyunk-e, akik a személyin szerepelnek. Vicces volt.

Aztán szembesültünk azzal, hogy 9.40 van, megérkeztünk Göteborgba és a szállásunkat 15 órától foglalhatjuk el. 

Reggel a hotelben kisebb gyermekem úgy kiütötte magát, hogy fel sem bírtuk ébreszteni, a nagy bezzeg már hajnalok hajnalán kukorékolt. De a kicsi miatt csak 8 után sikerült lemennünk reggelizni. Jó kis svédasztalos reggeli. Rutinos utazó tudja, hogy ilyenkor kell annyit enni (azt nem mondom, hogy egészséges is), hogy akár estig is kibírjuk, mert ki tudja mit hoz a nap. De a gyerekek még jól működnek, hiába mondom, hogy most egyél mert most van finom étel, a szokásos gabonapehely/mini ez az kivételével nem esznek semmit. 

Minimális 25 perces késéssel sikerült elindulni, és mivel ilyen jól sikerült, úgy döntöttünk, hogy egy kis városnéző kitérő is belefér az útba. Irány Berlin. 

Igen ám, de nem sokkal Berlin előtt az autópályán egyszercsak megállnak az autók és kész. Dugó. Láttam én már ilyet, mindjárt indulunk és ha araszolva is de haladunk. Gondoltam. És tévedtem. A következő 40 percben egy centit sem haladtunk előre. Jó, volt némi "izgi" elment mellettünk 2 rendőrautó is. Akinek gyereke van kb el tudja képzelni mit éltünk át ebben a 40 percben. Mikor az ember a 200-adik "mikor indulunk már?"-ra is csak annyit tud mondani, hogy nem tudom.. Úgy döntöttem kiszállunk és az erdő szélén sétálok egyet a srácokkal. Kocsiban pulcsi fel, cipő fel, kabát fel, jó nem érlek el kint rádadom a kabátod, kiszáll, (körülnéz, mások is az úton) 1 gyerek ki, (körülnéz ide oda) megáll, 2 gyerek ki, kabát ráad, (körülnéz) - ez amúgy egy izzasztó 5 perces torna volt, mire a következő körülnézésemre látom, hogy ott elől messze, mintha mozgás lenne, indul a sor! Beszállás (jót mozogtunk, legalább felálltunk 30 másodpercre)! És akkor a kocsiban a levetkőzés, következő 3 perces mutatvány. Relatív hamar elhaladtunk a baleset mellett kb 1-2 km-rel előttünk 3 kamion ment egymásba. De hát így már nincs időnk bemenni Berlinbe, irány Kiel. Az autópálya amúgy átmegy Berlinen, a sebességkorlátozás 70-80 km/h és végig zajszűrő, tehát semmit nem láttunk. Aztán már lehetett repeszteni, illetve mellettünk elhaladt pár autó legalább 200-al, mi csak 130-al mentünk. Jóóó sokáig. Itt egyben lenyomtunk 4 órányi utat. Sokan kérdezik, hogy a gyerekeink hogy bírják. Ők edzettek. Elég sokat autózunk születésük óta. Régimódiak vagyunk és nem adunk telefont vagy tabletet a kezükbe, nézzék csak a tájat, kérdezzenek, ha érdekeset látnak. És közben zenét hallgatunk, énekelünk. Miután kifolyt az agyunk a fülünkön a sok gyerekzenétől, és már nem bírjuk tovább, akkor hallgatunk kis metált, ha a nagy hangerőre nem tudnak elaludni, akkor végső elkeseredésünkben teszünk be hangoskönyvet, vagy férjemmel beszélgetünk a szélturbina működési elvéről, na akkor, tuti bealszanak és van némi csend is az úton.

Szóval lenyomtuk egyben az ötszázakárhány km-t egy 2 perces pisimegállóval. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre. Mondjuk szerencsénkre ebből a kicsi 2 a nagy pedig 1 órát aludt, és szerencsére most nem felváltva aludtak, mint tegnap.

Megérkeztünk Kielbe. Megtaláltuk a kikötőt és a hajót sem volt nehéz megtalálni, mert hatalmas. Ez egy házméretű hajó, illetve komp. Mivel korán érkeztünk, nem volt hosszú sor, a kapunál elkérték az útlevelet/személyit meg a kinyomtatott kifizetett jegyet (amit neten intéztünk még otthon). Hamar fel tudtunk hajtani a kompra, sárgamellényes emberek egyértelműen mutogatták mit kell csinálni. Meg van a kamionok helye, a személyautók helye, szépen libasorba beálltunk, azt a táskát kivesz, amire szükség van és minden információ hiányában elindultunk felfelé egy lifttel. Amúgy színek jelölik mindenhol hogy hol járunk, és színes csíkok mutatják h merre kell menni. A mi szobánk a barna színű folyosón volt (ez rajta van a jegyen), így azért elég könnyen megtaláltunk mindent. A mágneskártya használata okozott némi fejtörést, a hol működik, hol nem része miatt kicsit nehezen jutottunk be a szobánkba. A szoba szép, elegáns, első benyomásra megnyerő, a gyerekek oda voltak az emeleteságyért. A wc tisztaságával akadt némi gondom, de gyorsan lefertőtlenítettem. A free wifi viszont, ami még gyors is, elég hamar kiengesztelt. 

A 7. emeleten van a közösségi tér. Étterem, kávézó, gyerekszoba (sajnos játszóháznak harangoztuk be, így kicsit csalódásként érte őket, hogy egy hajó és egy világítótorony van egy pici elkülönített sarokban. De a semminél mindenképp jobb, és végül jót játszottak), kaszinó jellegű félkaru rablók, játékgépek, még egy ajándékbolt is van. 

A játszószoba melletti étteremben svédasztalos vacsora van 349 Kr/fő ért 1,5 órán keresztül ehet az ember, 4-14 éves korig ez 175 Kr. Mi ezt sokaltuk, így átmentünk az étlapos menüs részre, öhöm.. A pincérnő megmentette a gyerekek mai főtétel adagját egy az étlapon nem szereplő, az Ikeából jól ismert svéd húsgolyóval, így végül ők is ettek rendesen. Végül majdnem ugyanannyit fizettünk, mintha befizettünk volna a svédasztalosra, de csak egyféle ételt kóstoltunk (ami amúgy finom volt).

1. Nap: természetesen nem sikerült időben felkelni, és nem sikerült időben elindulni. Természetesen a csomagok bepakolása egy igazi tetrisz bajnokságnak ér fel, és természetesen ekkor derül ki, hogy nem is fér be minden. Szerencsére azért sikerült szelektálni, majd ha megérkeztünk kiderül mi fontos is maradt otthon. 

Vegül csak elindultunk, potom 2,5 órával később, mint terveztük.

Első megállónk Mosonmagyaróvár előtti benzinkúton volt, igazi szuper megálló, tiszta, rendes wc (100 Ft-ért), rendes étterem. Mivel pont ebédidőben értünk oda, gondoltam legalább főtt ételt esznek a gyerekek, amiből a valóság az lett, hogy a levest megettem én, mert a gyerekeknek nem ízlett, a rántotthúst meg falatonként adagoltam a szájukba, miközben a játszósarokban lévő fa vonatos terepasztalon játszottak.

Míg nagy fiamat elvitte férjem wc re, én meg maradtam a kicsivel, az étellel és a téli ruhacsomaggal 4 főre. Persze ő is kitalálta, hogy neki is azonnal wc re kell mennie! Megkértem az egyik kedves ott dolgozót, hogy tegye félre a félig megevett rántotthúst, míg leviszem a kicsit is, "felmarkoltam" a ruháinkat (4 kabát, 3 pulcsi, 3 sapka 2 sál), majd a kicsi után indultam, akit már megállított valaki, mert azt hitték elszökött. A ruhacsomaggal a kezemben akrobatikus mozdulatokkal egyensúlyoztam le a lépcsőn, fizettem be a negyedik 100-ast a 4. wc használatért, míg a 2,5 éves már a túloldalt "kakáááálok" felkiáltással ugrál. Az egyik tiszta sarokba le*raktam a kabátokat, és hurrá, időben elértük. Sőőőt, az is kiderült, hogy vaklárma volt. Amúgy van tiszta, kultúrált pelenkázó is. Ezt a megállót jó szívvel ajánlom.

14.00 kor indultunk tovább, és a késés miatt meg sem álltunk Prágáig. (kb 17.30) ott úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk Drezdáig az eredeti terv szerint, és míg kortyolgattuk a kúton a kávét/forrócsokit le is foglaltunk egy szállást. Ezidáig a srácok hihetetlen jól bírták az utat, nagyon büszke vagyok rájuk. Ez után is, csak az utolsó 100 km-en kezdték el szekálni egymást.

Este 8-ra meg is érkeztünk a hotelbe. Holiday Inn Dresden City Center. Egyszerűen szuper. Mindenkinek ajánlom. Tiszta, kultúrált, kedvesek, árban elfogadható, svédasztalos reggeli, és még egy magyar lány is dolgozik ott.

(kép:google én nem fotóztam)